Könyvajánló – A terapeuta esetei sorozat

Dr. Belső Nóra – Hullámvasúton – Élet bipoláris zavarral

A terapeuta esetei sorozatban a szerzők egy-egy pszichoterápia történetét írják le egészen az első találkozástól a lezárásig, így bepillantást nyerhetünk a folyamatba. Nemcsak a módszerek működését és a terapeuta munkáját ismerhetjük meg, hanem személyes sorsokat is, amelyek a szemünk előtt bontakoznak ki. Mindenkinek ismerős témákat érintenek a sorozat kötetei: felnőtté válás, életközépi válság, betegséggel való küzdelem, párkapcsolati problémák, gyász. A sorozatból Dr. Belső Nóra könyve, a Hullámvasúton egy érdekes zavarral elő lány történetét mutatja be. Joggal teszi fel a kérdést a kötetben: lehet-e bipoláris zavarral normális életet élni? Dr. Belső Nóra pszichiáter szakorvos, egészségügyi menedzser specialista. Munkásságának fókuszában a hangulat- és szorongásos zavarok állnak. A könyvben a huszonkét éves Emma történetét követhetjük végig, aki bipoláris zavarral küzd. Nemcsak a betegséget, hanem a hozzátartozó pszichiátriai terápiás munka lépéseit és az orvos gondolkodását is megismerhetjük.

1. Találkozás

            Az első fejezetben a pácienssel való találkozást írja le a szerző. Valentin nap volt, amikor a pszichiáter a rendelője felé sietve az utcán megpillantott egy lányt. Később kiderült, hogy ő lesz a könyv főszereplője, akit Emmának hív. Természetesen ez egy kitalált név, és az anonimitás megőrzésének érdekében több kulcsfontosságú tényt is megváltoztatott a szerző, hogy a páciens ne legyen felismerhető. Az terápia első találkozásának leírása kifejezetten érdekes lehet egy olyan embernek, aki még soha nem volt érintett terápiában. A szerző leírja a páciensről alkotott első benyomását, ruházatát, viselkedését. Nemcsak a beszélgetések kerülnek lejegyzésre, hanem a terapeuta jegyzetei is. Az egész könyv ebben a stílusban van megírva, így egészen mélyen bele tekinthetünk pszichiáter munkájába.

            A terapeuta végig vezet minket az első interjú kérdésein. Nem csak a páciens élettörténetének legfontosabb állomásaira kérdez rá, hanem „rutin kérdéseket” is feltesz, amelyek során megfigyeli a klienst. Képes-e követni őt, megfelelően koncentrál-e, elterelődik-e a figyelme, illetve tájékozottsága önmagára időre és térre megtartott-e? Első lépésként az úgynevezett pszichés funkciók kerülnek feltérképezésre. Ezek az alábbiak: megismerés, hangulati és érzelmi élet, magatartás, általános globális funkciók. A megismerés alatt azt értjük, hogy a páciens külső és belső ingerek érzékelését és feldolgozását milyen módon végzi. Ide tartoznak például a figyelmi funkciók, az emlékezés és a gondolkodás jellegzetességei. A hangulati és érzelmi élethez az érzelmek megélése, illetve a közérzet és a hangulat tartozik. Sokszor érzékelhető különbség a páciensek szubjektív és objektív érzelemleírásában. Itt szükséges megfigyelnünk a befolyásolhatóságát és időtartamát is a hangulatnak – ez különösen fontos egy lehetséges hangulati zavarral küzdő páciens esetében. A magatartás körébe tartozik a viselkedés, a gesztusok, a karakter és a külső megjelenés is. Ide kapcsolható a temperamentum is, ennek leginkább genetikai meghatározottsága van. Az általános funkciók közé tartozik az eddig felsorolt funkciók összhangja, illetve az egyén megnyilvánulása általános szankcionálása és szociális élete. Azonban egy páciens klinikai vizsgálata viszonylag hosszabb folyamat. A diagnózis alkotás egy többlépcsős folyamat, ami természetesen az évek folyamán szerzett tapasztalatok miatt lerövidülhet a tapasztaltabb szakemberek esetében. A pszichiáter eddig a pontig Emmáról megtudta, hogy egyszerre magabiztos, jó képességű, de közben szorongó és félős. Ez a kettősség ebben a kontextusban nem egy jó jel. A lány egyszerre figyel kifele és befele, közben folyamatosan járnak a gondolatai és alig tudja magát kordában tartani. Az első interjú alapján a pszichiáter szerint hangulatzavar állunk szemben Emma esetében. Az életesemények számbavételekor több depressziós epizódról is beszámolt, azonban mellette voltak azok a történetek is, amelyek során a páciens felhangoltságot mutatott.

• Hullámvasúton

            A második fejezetben az író kifejti, hogy milyen zavarral is állunk szemben. Emma életében váltakozó jobb és rosszabb hangulati periódusok fedezhetőek fel. Alapvetően a realitáskontrollja megtartott, de például különböző tervek és cselekedetek szintjén időként grandiózus tervek jelennek meg. Téveszmék, illúziók nem tapasztalhatók. Az eddigiek alapján egy hangulat zavarral állunk szemben, ami úgy tűnik különböző időközönként vált, és bipoláris. A szerző itt leírja, hogy a bipoláris zavar miket ölel fel. A zavarra jellemző a különböző súlyosságú depressziós és mániás, illetve kevert fázisok váltakozása. A felosztás szerint lehet unipoláris és bipoláris. Ezeken belül többféle altípust is megkülönböztethetünk, attól függően, hogy milyen súlyosságú fokozatok és tünetek fordulnak elő a fázisokban. A szerző a legfrissebb szakirodalmakra is hivatkozik, miszerint a betegség valójában spektrum jellegű, aminek egyik oldalán a bipoláris I. típusú betegség áll – amelyet gyakran összekevernek a skizofréniával, mivel ebben az esetben hallucináció, illúzió és sürgősségi ellátást igénylő állapotok is megjelennek – a másik végén pedig a bipoláris II áll – ami enyhe, gyakran csak szorongással és hangulati hullámzásai jellemezhető.

            A könyvajánló lényege nem a teljes könyv összefoglalása, így itt meg is állnék. Ajánlom azoknak, akik önmaguk, vagy egy családtagjuk, barátjuk, ismerősük ezzel a zavarral küzd. Ajánlom azoknak is, akik szeretnének bepillantani egy terápiás folyamatba.

• Utószó – Emma üzenete

Az utolsó fejezetben Emma, a történet főszereplője ír néhány sort a könyv olvasóinak.

„Nem könnyű bevallani és elfogadni, hogy az ember mentális betegséggel él. Eleinte úgy gondoltam, hogy a gyógyulás az egyenlő a súlyos szélsőségek elmúlásával, de ez nem igaz. Most már tudom, hogy a gyógyulás az, amikor a megnyilvánulásaimat teljes mértékben kontroll alatt tudom tartani. Annak ellenére, hogy nagyon mély és nagyon magas időszakok már nincsenek az életemben, egy kismértékű hullámzás mindig ott van. Erre kell figyelnem és ezzel kell dolgoznom, hogy mindig korrigálni tudjam. Rengeteget olvastam a betegségemről és nagyon nehéz nem gondolkozni azon folyton, hogy gyakorlatilag egy nagyon súlyos mentális betegséggel rendelkezem, ha tünetmentes vagyok, ha nem. Nehéz elfogadni, hogy lehet, hogy életem végéig szednem kell valamit. Persze amellett, hogy nyilván nem örülök a betegségemnek, úgy gondolom, hogy inkább adott ez a betegség, minthogy elvett volna. Hiszen sohasem kezdtem volna futni, meg jógázni és írni sem. Úgyhogy szeretném üzenni mindenkinek, aki mentális zavarral kerül diagnosztizálásra, hogy ezzel teljes életet lehet élni.”

Kollerits Eliza